Legyen meg

Megnéztem tegnap a Csend a világ közepén c. Eckhart Tolle köny második DVD mellékletét is. Birom a fickót, első látásra frankón ufónak néz ki, meg az is elég alien, amit mond. Nem embere a komplikált technikáknak, elég egyszerűen összefoglalható az amúgy erőteljes üzenete - naná, hogy bumfordi módon megpróbálom még ezt is leegyszerűsíteni!

Tehát: az időnk, életünk nagy részét azzal basszuk el, hogy vagy azon aggódunk, amit korábban csináltunk vagy azon, amit a jövőben fogunk majd csinálni. Az ő javalata az, hogy koncentráljunk a mostra, hiszen csak ez az egy időpillanat van, amiben igazán jelen tudunk lenni. A jövő és a jelen folyamatos gondolatformáival való azonosulás teszi ki az életünket, pedig ezek a formák ideiglenesek, pillanatokig létezők, ezért kár komoly jelentőséget tulajdonítani nekik. Gyakorlati javaslata az, hogy próbáljuk meg ezeket a gondolatformákat:

1. felismerni

2. tudatos kívülállóként szemléni

3. annak érdekében, hogy valódi énünket és a csendet megtalálhassuk.

4. Érdemes ehhez elmélyülni a világ dolgaiban, a környezetben, tárgyakban vagy leginkább a természetben, ami elég jó alany ehhez - anélkül, hogy a gondolataink elsodornának vagy beindulna a dolgok felcímkézésének bevett mechanizmusa (ez itt egy asztal, ugorjunk, mi a következő?).

A csávó tényleg lenyűgöző, nagyon szerethető humorral, attitűddel és gondolatokkal, de volt két, számomra különösen érdekes gondolata. Az egyik gondolata az volt, hogy valójában minden új gondolatformával való azonosulás az énünk egy újabb reinkarnációja - hiszen a személyünket, lényünket az adott múltbeli vagy jövőbeli énképünkkel azonosítjuk időről időre, amit aztán eldobunk annak érdekében, hogy újjászülethessünk egy újabb  feladatban, célban, tervben vagy önképben...

A másik érdekességet a légzésről és a légzés figyelésről mondta (klasszik meditációs módszer ugye), ami egyébként egyre több irányból jön be mostanában az életembe, de erről később majd részletesen is.

Azt mondta tehát Tolle, hogy minden kilégzés egy halál - szép és tömör metafóra, segít abban, hogy a dolgokat a helyükön kezeljük.

Írt egy régi ismerős ma a faszbookon, hogy lesznek vizsgái, és szerinte nem éli túl, ha nem sajátítja el az agykontrollt, és hogy szerintem akkor mit tegyen...

Hát én még soha nem használtam az agykontrollt tanulásra, de van ez a memóriafogas nevű technika, ha jól emlékszem, ami erre használható vagy legalábbis ezt állítják - erősítsetek meg vagy cáfoljatok, én nemtom, nem próbáltam.

Viszont.

Mikor lassan egy évtizedde volt a már említett beszélgetés az auralátó csajjal, akkor megkérdeztem tőle konklúzióként, hogy mit javasol nekem, ha engem érdekel ez a spirituális vonal, akkor hogy lehet ehhez közelebb kerülni. Azt mondta, hogy ugyan vannak vele fenntartásai, de az agykontrollt javasolja, mert olyan, mint egy kéthétvégés gyorstalpaló, amivel elég sok praktikát el lehet sajátítani iszonyat kurvagyorsan.

Pont volt szabadidőm, szóval el is végeztem. Hát elég hardcore volt. Először is volt az egésznek számomra egy elképesztő szekta hangulata, próbáltam nem így nézni, de ez nehezen volt levetkőzhető. A hiba nem a rendszerben, hanem inkább az én hozzáállásomban lehetett szerintem (jól berántott a szekta, mi?). Először is van valami elkésztő intimitása (nem szexuális értelemben) annak, ha 400 ember egyszerre ugrándzik, ismétel mondatokat vagy akár csak meditál.

Emellett a meditációs technika, amit átadnak, az alapvetőn hipnózis alapú, ami szintén elsőre rémisztő. Aztán rájön arra az ember, hogy ez a hipnózis alapú technika azért jó, mert ténylegesen csak a meditáció technikájának elsajátítására használják, ami szintén egy praktikussági, gyorstalpaló szempont, hiszen ennek segítségével viszonylag gyorsan el tudsz jutni a kívánt meditációs szintre. Mindenesetre akkor is para. Emellett cserébe az előadók kedvesek, szórakoztatók, néha kicsit demagógok, néha kicsi pongyolák, de máshogy nem lehetne 400 különböző hátterű, tudású, habitusú embernek előadást tartani. Volt ott nyugger mamától kezdve 14 éves tinédzserig mindenki, olyanok, akikkel nem partizol nap mint nap magadtól. 

Emiatt nekem folyamatosan mondogatnom kellett magamnak, hogy ha már itt vagyok, és auralátó csaj azt mondta, hogy ez frankó, akkor kurvára maradok. Hát nem volt könnyű, ellenben viszont igen tanulságos.

A négy nap elég kimerítő, óriási ereje van annak, ha 400 ember egyszerre meditál, ha az ember nincs ehhez hozzászokva, akkor rendesen leszívja. A döbbenet a tanfolyam végén jön, amikor egy gyakorlat keretében számodra ismeretlen embereket kell meditációs segístégével leírnod, diagnosztizálnod, ami tényleg brutál és így sok évvel később is nehezen felfogható.
 

Így sok év használat után elég határozott elképzelésem van arról, hogy mit lehet az agykontrollal véghezvinni: gyakorlatilag mindent. A megfogalmazott és kitűzött célokat döbbenetesen hamar eléred, amit szeretnél, az minden sikerülni fog, egyszer nem volt olyan, hogy volt egy magam számára fontos cél, amit ne értem volna el pikkpakk - ami azért elég nagy dolog.

A technika alkalmas arra is, hogy segítségével gyógyítani lehessen, ezzel kapcsolatban én korábban elég szkeptikus voltam, mert a saját célok elérése még csak csak, hiszen ez egyfajta önmegvalósítás, de hogy ezzel hogy lehet más életébe, szervezetébe beleavatkozni, az elég szürreálnak tűnt nekem. Aztán az élet úgy hozta, hogy páran megkértek, hogy alkalmazzam a technikát elég komoly betegségek kapcsán, amikkel nem tudott orvos sem mit kezdeni. Én nem ígértem semmit, de közeli hozzátartozók, barátok révén ez a legkevesebb, amit megtehettem. Az eredmények döbbenetesek voltak, rendszerint egy hónap alatt megszűntek a gondok, rosszindulatú szövetburjánzások eltűntek, daganat megszűnt, a tervezett operációk betegség hiányában elmaradtak. Az agykontrollban mindig lesz egy trükkös fordulat: soha nem lehetsz biztos abban, hogy bármi közd is lehetett a gyógyuláshoz, csak azt tudhatod, hogy rendesen dolgoztál-e az ügyön, ha igen, akkor az megnyugtató, az meg talán nem is fontos, hogy miért gyógyult meg valaki, hiszen a lényeg az, hogy felépül, nem? Egy idő után sok-sok ilyen sztorid lesz, de akkor sem lesz bizonyítható.

De.

Az agykontroll tényleg olyan, mint egyfajta kapitalista spiritualitás: cél, eredmény és siker orientált - ami valljuk be: tökjó!. Mindent keresztül visz, amit kitűz maga elé, ez nem is kérdés. A nagy kérdés az, hogy vajon kell-e mindent keresztül vinnie vagy minden dolognak megvan a maga rendje, ahogy annak haladnia kell. Voltak béna sztorik, amikor ismerősök azt kérték, hogy meditáljak általam nem ismert emberek életét befolyásoló dolgokra. A válaszom kis gondolkodás után az volt, hogy nem érezném magam jól, ha ismeretlen emberek életébe avatkoznék bele úgy, hogy azok adott esetben nem is tudnak róla, illetve nem is kérték tőlem a segítséget.

A másik probléma az, hogy ugyan az agykontroll gyönyörűen működik, ha nagyon pontosan körülhatárolt, jól definiált céljaid vannak. De mi van, ha nincsenek? Akkor baszhatom?

Konklúzió: ajánlom mindenkinek, én meg igyekszem valami célt találni...

Van ez az álom kontroll / lucid dreaming / álom jóga téma is. Kicsit más megközelítésben, de mindegyik ugyanarról beszél, elég hasonló technikákkal, de műfajonként, stílusban mindegyik különböző. A technika igen egyszerű, fejből nyomom, szóval lehet, hogy kimarad pár dolog, de gyorstalpalónak oké lesz:

1. Napközben gondolj minél többször arra, hogy szeretnél valamit este álmodni, aztán elalvás előtt is gondolj erre, ennek hatására jó esetben pár napon belül, de 1-2 héten belül biztosan emlékezni fogsz az álmaidra, éjszakánként akár többre is.

2. Vegyél magadhoz az ágyad mellé egy kisfüzetet, amibe serényen lejegyzeteled reggelente vagy akár éjjel, ha felébredsz, hogy mi a francról is álmodtál. Azért fontos, hogy iziben mindent lejegyzetelj, mert ha nem teszed, akkor lehet, hogy elfejelted, és nem tudod már később sem visszaidézni az álmod. Ennek hatására 2-3 hét elteltével lesz egy tetemes macskakaparás jegyzetből álló ún. álomnaplód, amiben sok vicces történeted lesz. Ehhez persze továbbra is elengedhetetlen az, hogy naponta minél többször gondolj arra, hogy szeretnél valami frankót álmodni.

3. Ha már hetek óta jegyzeteled az álmaidat, akor itt az idő egy új technikára: tedd fel magadnak naponta minél többször ezt a kérdést, hogy aszongya:

MOST AKKOR ÁLMODOM, VAGY EZ A VALÓSÁG?

A kérdés feltevésekor elemezd a környezeted, a látványt, a hangokat, az illatokat, a levegőt és azt is, hogy hogyan jutottál el abba a szituációba, amiben vagy. Ez azért fontos, hogy valóban megalapozott választ tudj adni ahhoz, hogy akkor ez most álom-e vagy valóság.

Ha ezt megteszed, akkor ez a kérdés egy idő után be fog épülni az álmaidba is. A szakirodalom szerint az álmok két dologból épülnek fel. Egyrészt azokból a gondolatokból, amik foglalkoztatnak folyamatosan és ezen kívül pedig a mindennapi történésekből, amilyen egy idő után ez a kérdés is lesz.

Ha eljutottál idáig, akkor előbb vagy utóbb a kérdés beleépül az álomba, és akkor jön a nagy bazmeg: "Igen, álmodom"-mal felelni egy általad feltett kérdésre a saját álmondban elég fura érzés lesz.

Forrás: aftermodern.hu

És mire jó mindez? Sokmindenre.

1. Hirtelen elkezdesz jókat (vagy rosszakat) álmodni, amire emlékszel, s ami nagyon szórakoztató lesz.

2. Nagy valószínűséggel pár óra alvás is sokkal pihentetőbb lesz, mint előtte bármikor bármennyi.

3. Állítólag különböző problémák megoldására is alkalmazható úgy, hogy a problémán egyszer álmodban végigmész, aztán a való életben ezt követően könnyedén megoldod, hiszen a helyzettel egyszer már megküzdöttél. Ezt én nem próbáltam, de el tudom képzelni, hogy működhet.

4. Az álomjóga képviselői szerint az álom az igazi valóság, ahol nem sújt a garvitáció, a környezet, a fizika, a politika, ez az a világ, ahol bármi és bárki lehetsz, bármilyen képességel, ezzel összevetve a “való világ” csak egy limitáld funkcionalitású béna szarság - és most nem az rtl újszériás valóságsójára céloztam.

Pár jótanács még:

Álomkonkroll gyakorlásához elég sokat kell aludni, 8 óra mindenképp jó, de ha 10, akkor annál jobb. Ez ugye nem könnyű.

Lehetőleg ne igyál alkoholt, ne drogozz előtte, mert az furán tud beütni, nekem néhány sör is már rémálmokat produkál.

Ha jegyzeteled az álmodat, akkor figyelj arra, hogy ne mozogj túl sokat, csak a minimálisan szükséges mennyiséget mielőtt jegyzetelni kezdesz  - ágy mellett jegyzet, magadhoz veszed, macsakkaparással ráírod, aztán alvás tovább. Ha ennél többet mozogsz, akkor nagy eséllyel egyre több érdekes részletet fogsz elfelejteni, mert a motorikus funkció (mozgás vagy mi) valami miatt törli az álmot, nemtom pontosan, hogy miért, talán a szervezet regenerálódása miatt, de a kettő között szoros összefüggés van.

Párszor nekifutottam már, eljutottam odáig, hogy tudatosságra ébredjek az álmomban, de aztán a körülmények úgy hozták, hogy nem mentem tovább. Tervezem, hogy ismét gyakorolni fogom, úgyhogy majd megírom, hogy haladok. Először kb 10 éve azért adtam fel, mert a sok "Álom ez vagy valóság?" kérdés miatt már napközben is kezdtem elbizonytalanodni, aztán ettől kicsit beparáztam akkoriban, szóval azért tessék vigyázni.

Én ezeket olvastam, ha valakit mélyebben érdekel a téma:

Stephen LaBerge Phd & Howard Rheingold: Exploring the World of Lucid Dreaming

Prof. Dr. Paul Tholey & Kaleb Utecht: Alkotó álom

Csögyal namkhai Norbu: Álomjóga és a természetes fény gyakorlata

Van ez az auralátó csaj, aki szemben ült velem az asztalnál egy céges elvonuláson, gondoltam, kikérdezem és letesztelem, hogy mi merre. Auralátó csaj elmondta, hogy jellegzetes színe van minden emberi aurának, a színből pedig lehet következtetni az adott egyén energetikai állapotára, hangulatára ésatöbbi. Utáltuk mindketten rendesen az akkori főnökünket, akinek auralátó csaj szerint gusztustalan, ördögi feketés-kék, foszló aurája volt, az enyém viszont gyönyörű szép lila, amivel egyből belopta magát a szívembe.

Aztán a kurvanagypofájú kolléganőmmel kikérdeztük, hogy mit is lát rajtunk. Kicsit végigmért minket, majd kurvanagypofájú csaj kapcsán jelezte, hogy volt egy komoly sérülése a könyökén-felkarján korábban, ami érződik az auráján is, de amúgy nem lát semmi érdemi gondot. Kurvanagypofájú csaj igazolta a sérülést, s mivel komoly nyomai voltak a műtéteknek, ezért soha nem hordott rövidujjú polót nehogy valaki meglássa, szóval a kurvanagypofája ellenére ezt követően rendesen bekussolt a döbbenettől.

Nálam sem volt bonyolult a képlet: elmondta, hogy nekem a fogínyem alkalmanként fogmosáskor vérzik kicsit, illetve azt is, hogy vigyázzak a gyomromra, mert kialakulóban van egy gyomor- és/vagy nyombélfekély. Fogínyvérzés elmúlt, gyomorfekély azóta orvosilag (is) diagnosztizálva.